Az új közbeszerzési törvény megalkotását főként az tette szükségessé, hogy a korábbi, azaz a 2003. évi CXXIX. törvény értelmezése nyomán kialakult joggyakorlat bonyolult és nehézkes volt. A közbeszerzés szereplői nagyon sokszor kerültek konfliktusba a formai hibák kezelése miatt, a pályázatokat sokszor formai hibák miatt támadták meg, és utasították el, melynek következtében az eljárás olyannyira elhúzódott, hogy már maga a beruházás vált kétségessé. Az új közbeszerzési törvény, melyet a Parlament 2011. július 11-én hagyott jóvá, célja ezért az volt, hogy egyszerűsítse az eddigi gyakorlatot. Az új közbeszerzési törvény (2011. évi CVIII. tv.) első ránézésre főleg terjedelmében különbözik az elődjétől, míg a korábbi közbeszerzési törvény 407 §-ból állt, az új törvény csupán 183 §-ból áll. Az új törvény megalkotóinak koncepciója az volt, hogy az új törvény ne csak rövidebb, de átláthatóbb is legyen, ezért azt a megoldást választották, hogy a részletszabályokat nem a törvény tartalmazza, hanem azokat külön végrehajtási rendeletekben fogalmazzák meg. Külön rendeletben kerülnek szabályozásra például a Közbeszerzési Hatóság által vezetett nyilvántartásokra, jegyzékekre vonatkozó szabályok, a műszaki leírásokra vonatkozó részletszabályok, az építési beruházások közbeszerzési eljárásainak és szerződéses feltételeinek egyes részletes szabályai, szociális, környezetvédelmi szempontok stb. Ez a jogszabályalkotási technika azt a célt szolgálja, hogy így a közbeszerzési szabályozás törvénymódosítás nélkül igazodhat a gazdaság igényeihez.
Az új közbeszerzési törvény egyik fő célja a kis-és középvállalkozások támogatása. Ezt egyrészt azzal éri el a törvény, hogy csökkenti az alvállalkozói szintek számát, vagyis kevesebb olyan szereplő lesz a közbeszerzésekben, akik csak a pénzt veszik le, de érdemi munkát nem végeznek. Javít különösen a kis- és mikrovállalkozások esélyein és teljesítési képességén, hogy az új törvény szerint építési beruházás és az uniós értékhatárt elérő értékű szolgáltatás megrendelése esetén az ajánlattevők előlegre lesznek jogosultak. A közvetlen kifizetéssel, azaz azzal, hogy az ajánlatkérő közvetlenül az alvállalkozónak fizethetnek pedig azt próbálja garantálni a törvény, hogy aki a munkát ténylegesen elvégzi, mindenképpen megkapja a pénzét. A kifizetés szabályaival kapcsolatban azonban számos kritika fogalmazódott meg, különösen az ÁFA-jogszabályokkal való ellentétre hivatkozással. A közvetlen kifizetés azonban több szempontból is előnyösebb lenne az alvállalkozók számára, különösen arra a szabályra figyelemmel, amely biztosítaná, hogy a nyertes ajánlattevő felszámolás alá kerülése esetén az igazolt teljesítés alapján az alvállalkozónak közvetlenül járó összeg nem része a felszámolási vagyonnak. Rögzítésre kerül továbbá, hogy a nyertes ajánlattevő engedményezés vagy a követelés elzálogosítása útján – érvénytelenség terhe mellett – nem vonhatja el a közvetlen kifizetésre jogosult alvállalkozók díjának fedezetét. Segítséget jelenthet a kis- és középvállalkozások számára az is, hogy a jótállási és a szavatossági igények teljesítésére kikötött biztosíték vonatkozásában az ajánlatkérő a szerződésben lehetővé teheti, hogy a fizetési számlájára történő befizetés helyett a biztosíték meghatározott része az ajánlattevőnek a teljesítésért járó ellenértékből – amely nem érintheti a közvetlen alvállalkozói kifizetésre elkülönített összeget – levonás útján kerüljön biztosításra.
Az új törvény módosította az alvállalkozók és az ajánlattevő alkalmasságának igazolásának eddigi szabályait. Megszűnik az erőforrás nyújtó szervezet fogalma, a törvény általános jelleggel rögzíti, hogy az előírt alkalmassági követelményeknek az ajánlattevők más szervezet kapacitására támaszkodva is megfelelhetnek, a közöttük fennálló kapcsolat jogi jellegétől függetlenül. A visszaélések elkerülése érdekében ugyanakkor indokolt, hogy olyan szervezet, amelynek a szerződés teljesítésével semmilyen kapcsolata nincs, ne vehessen részt az alkalmasság igazolásában. Amennyiben mégis ilyen szervezet adatait használja fel az ajánlattevő az alkalmassági feltételek igazolásához, az ajánlattevőnek nyilatkoznia kell arról, hogy hogyan veszi igénybe a referenciák által jelzett szakértelmet, a pénzügyi és gazdasági alkalmasság körében pedig pénzügyi felelősséget kell vállalnia.
Az új közbeszerzési törvény több rendelkezése igyekszik a közbeszerzési eljárást gyorsítani, a jogorvoslati rendszert hatékonyabbá tenni. Az, hogy ezek és a fentiekben részletezett célok és az új közbeszerzési törvénybe foglalt alapelvek maradéktalanul megvalósulnak-e a gyakorlatban a törvény hatályba lépését, azaz 2012. január 01-jét követően fog kiderülni.
Budapest, 2011. szeptember 02.
BALÁZS & HOLLÓ Ügyvédi Iroda
